Mire "jó" a cukor?

Először egy kis Cukor-történelem

Európában egészen a késő középkorig a méz volt az egyetlen ismert édesítőszer. A változás a keresztes hadjáratok korában kezdődött, amikor a portyázó harcosok először találkoztak az arab országok és India édes étkeivel és italaival. A velencei kereskedők a XII. századtól kezdve a keleti fűszerek mellett a cukorral is kereskedtek, ám tízszer annyiba került, mint a méz, és így sokáig rendkívüli értéknek, orvosságnak tekintették. Ma viszont épp ellenkezője: túlzott fogyasztása számos betegség okozója.

De térjünk vissza a történelemhez. A cukor, mint keresett édesí­tőszer akkor terjedhetett csak el nagyobb mértékben, amikor az európaiaknak több gyarmati ültetvényükön is sikerült cukor­nádat termeszteniük. A cukor azonban továbbra is olyan drága volt, hogy fo­gyasztása elsősorban a nemesség és a gazdagabb polgárság kiváltságai közé tar­tozott. Az arisztokrata udvarok és a fényűző polgárok cukorfogyasztása döntő módon befolyásolta Európa kulturális fejlődését.

A francia királyi udvarban elterjedt szokás szerint a cukorral édesített kávéhoz, teához édes süteményeket is kínáltak.  A desszerttel végződő lako­mák ma is megszokott menüje is ebben a korban alakult ki. A marcipán, az édesség, a fagylalt és a likőr mintegy háromszáz esztendővel ezelőtt keletkezett, jó ideig csak a gazdagok kiváltságaként.

A felsőbb rétegek konyhájából a XVI. század végére gyakorlatilag eltűnt a méz. Mivel a nádcukor egyre drágább lett, más növényekből is megpróbáltak cukrot előállítani. A XVIII. század közepe táján végül sikerült cukorrépából is cukrot kinyerni. Et­től kezdve töretlen volt a cukor diadalme­nete.

Mivel a XIX. század végére a techni­ka fejlődésének köszönhetően lehetővé vált az ipari méretű, olcsó cukor-előállítás, egyre szélesebb réteg engedhette meg magának a népszerű édesítőszer hasz­nálatát. A cukor tehát luxusportékából népszerű, hozzáférhető élvezeti cikké vált.

A németek a XVIII. század végén fejenként körülbelül évi 1 kg cukrot fogyasztottak.  A jelenlegi éves cukorfogyasztásunk fejenkénti átlaga ~40 kg.  Ez mintegy 45 kockacukornak felel meg naponta. A mézfogyasztás ezzel szemben az utóbbi időben állítólag már mintegy évi 0,6...0,7 kg fejenként. Cirka hetvened része!!!!!!

Nekem sokkoló volt, amikor először olvastam

Az életfunkciók ellátásához a szervezetünknek szüksége van bizonyos mennyiségű cukorra! De milyenre? És mennyire?

A feldolgozatlan, nyers zöldségekben, gyümölcsökben, valamint a gabonafélékben és a tejtermékekben is van valamennyi cukor. Tehát ez azt jelenti, hogy a szükséges cukormennyiséget kinyerhetjük egyszerűen a külön édesítés nélkül fogyasztott gyümölcsökből, gabonapelyhekből stb.

Dehát gyarló az ember! Nem elégszik meg a természet adta cukorral. Ezért a finomított cukros édességek is élvezeti cikkekké váltak. És a cukor... ...iparosított termék lett!

Tehát a manapság nagy mennyiségben használt fehér cukor iparosított termeléssel előállított édesítőszer. 99,9% üres kalória, csak szénhidrát és víz. A soklépcsős finomítás során szinte teljes egészében elveszti ásványi anyag –és vitamintartalmát.

A fehér cukor vagy más néven a finomított cukor 99,9%-ban egy szaharóz nevű egyszerű szénhidrátból álló anyag. A finomított cukrot – ismertebb nevén kristálycukrot a cukorrépából nyerik. Ez közismert, de mi történik addig, amíg asztalunkra kerül a végtermék?

Nézzük sorban, hogyan is készül a cukor:

• A répaszeleteket először kilúgozzák,
• majd az így kapott levet mésszel tisztítják.
• A szűrést követi a bepárlás,
• és a cukor kristályosodásáig a vákuumban történő főzés.
• Ezt követi a finomítás,
• majd a fehérítés következik,
• melyhez kénsavat hívják „segítségül”.
• Újabb lépés a szűrés,
• majd a kristályosító bepárlás,
• melynek végeredménye a késztermék.

Ez a folyamat azt eredményezi, hogy természetes anyag egyáltalán nem marad a finomított kristálycukorban! A fehér cukor tehát üres kalória, hirtelen emeli a vércukorszintet, és a lebontásához vitaminokat is fel kell használni.

Szakemberek szerint egy felnőttnek napi legfeljebb 5 gramm iparilag előállított cukrot volna szabad fogyasztania, napi 100 gramm bevitelével pedig mintegy 40 százalékkal csökken a szervezet védekezőképessége. És ugye a 40 kg-os átlag éves cukorfogyasztás (csecsemőket is beleértve!) napi 110 g cukorfogyasztást jelent. Napi 11 deka!

A cukorfüggők ennek többszörösét is megeszik naponta! Gondoltad volna? Az állandó, folyamatos túlzott cukorbevitel nemcsak a koncentrálóképességet csökkenti, de függőséget is okozhat. Sok az "édesszájú" ember... 

Iparosított cukorgyártás = iparosított betegséggyár

Utánanéztem, hogy mit okoz a finomított cukor. Az eredmény lehangoló. Ha csak a fele igaz azoknak az eredményeknek, amelyeket tudományos vizsgálatok és kísérletek alapján tapasztaltak, már az is sok lehet.

Nézzük hát a legfőbb "eredményeket":

A fehér cukor tehát üres kalória. A cukor tápanyagot nem tartalmaz, ugyanakkor hirtelen emeli a vércukor- és inzulinszintet. Ezzel nassolásra késztet, elhízást okoz, a lebontásához további vitaminokra van szükség.

Károsítja az idegsejteket, megnagyobbítja a májat. A test B-vitamin tartalékait kiüríti.

Megváltoztatja a normál bélflórát, fokozza a daganatképződés esélyét. A bélrendszerben a cukor a gombás megbetegedések melegágya, terheli a hasnyálmirigyet is. Székrekedést okoz.

Fokozza a gyomor savképzését, következménye: gyomorsav túltengés, gyomor és nyombél fekély. Tehát túlterhelést jelent a szervezetünknek, izgatja az emésztőrendszert.

Elsavasít. Elvonja a csontokból a kalciumot, csontritkulást okoz. Megköti és visszatartja a koleszterint.

Fogainknak sem tesz jót.  Nehezíti élő gépezetünk, agyunk munkáját.

Mértéktelen fogyasztása emésztési zavarokat, ételallergiákat, candida-fertőzést, endokrin betegségeket, alacsony vagy magas vércukorszintet, ízületi gyulladásokat, rákot és sok más degeneratív kórt okoz.

Nem vicc!

Hát ezeket okozza a javasolthoz képest átlagban 22-szeres cukorfogyasztás, ami a cukorimádóknál akár 100-szoros is lehet! Azt hinnénk, nem is olyan könnyű napi 11 dkg cukrot megenni?