A méz a természet ajándéka!
Ismerd meg jótékony hatásait!
Minden méz:
- immunerősítő, szervezeterősítő, de mézfajtától függően eltérő mértékben
- sebgyógyító, de van amelyik méz jobb, mint bármelyik gyógyszer
- antibakteriális, némelyik jobb, mint az antibiotikum
- stb-stb
Mi a méz?
Egyszerű: a méhek szorgos munkával a virágok nektárját a saját szervezetükben átalakítva gyűjtik össze és a lépek sejtjeiben raktározzák. A végeredmény a jótékony hatású csodálatos méz.
Egy kis történelem...
Az emberiség történetét akár a méz is keretbe foglalhatná. A méhek ajándéka szinte minden kultúrában jelen volt, és nemcsak élelmiszerként és gyógyanyagként, hanem a kultikus szertartások részeként is fontos szerepet játszott.
Első ábrázolása mintegy 10...15 ezer éves lehet; a rajzot egy spanyolországi barlang falán találták (Lásd a képet!).
Tudjuk, hogy a vikingek roborálószerként mézet vittek magukkal a hajóútjaikra, a rómaiak pedig csata előtt mézzel erősítették testüket. A méhek munkájának gyümölcsét azonban halak és gyümölcsök tartósítására is felhasználták, a mézbe mártott birsalmát „mézalmának" nevezték.
A görögök árpalisztből, reszelt sajtból és mézből készítették kükeon nevű erősítő ételüket. Egyiptomban mézkenyeret, mézsört és mézbort állítottak elő az aranyló nedű felhasználásával.
A germánok is kedvelték ezt az édes szubsztanciát: vízből és mézből főzetet készítettek, és erjesztéssel mézsört nyertek belőle. Évszázadokig ez volt legkedveltebb italuk, csak a középkorban ütötte ki a nyeregből a bor.
A krónikák tanúsága szerint i. sz. 1000 körül a mézsör mellett a mézes tej, a mézes sajt és a lépes méz is népszerű eledel volt Európában. A középkorban a méz ára a sóéval vetekedett és évszázadokon keresztül fontos kereskedelmi cikknek számított. Sok helyen méz formájában szedték az adót. A mézbegyűjtők céhbe tömörülnek, vámmentességet élveztek, és külön bíróság előtt feleltek jogszerű működésükért.
Méz - az istenek eledele
Bár a régi idők embere sokáig nem tudta pontosan megmagyarázni, honnan is származik a méz, a méheket ennek ellenére tisztelte, és az édes nedűt számos nép az istenek eledelének tartotta.
A méz sok mítosz és szokás forrása és kelléke. A maják például szertartásaikon a lándzsahüvelyfa (Lonchocarpus) kérgéből és mézből készült főzetet fogyasztottak, a görögök pedig Artemisz és Szeléné tiszteletére lisztből és mézből sütöttek holdsarló alakú édes kifliket.
Rómában mézeskalács volt az ünnepi játékok győzteseinek díja, és a lakodalmas ház vendégei is ezt kapták emlékbe. Újév napján az emberek fehér csuprokban mézet ajándékoztak egymásnak, február 21-én, a halottak napján pedig tej -és mézáldozatot mutattak be a síroknál.
A méz más népeknél is fontos áldozati tárgy volt. III. Ramszesz egyiptomi fáraó az i. e. XII. században 15 tonna mézet ajánlott fel Hápinak, a Nílus istenének. Az aranyló nedű a zsidóknál és keresztényeknél is nagy becsben állt: Mózes egy „tejjel és mézzel folyó" országba vezette népét, a kereszténységben pedig a II. és a VI. század között tejet és mézet kaptak a keresztelendők.
A méz a népi gyógyászatban
A legfontosabb szerepet a méz mégis a népi gyógyászatban játszotta.
Már i. e. 2500 körül használták ezt az anyagot a sebek gyógyításában. A fennmaradt egyiptomi írások között olyan, i. e. 1530-ból származó mézes receptek találhatók, amelyeket epebántalmak, testi erőtlenség és székrekedés esetén alkalmaztak.
A görög Hippokratész (i. e. 460...377) mézet ajánl a lázas betegeknek, és a gennyező sebeket mézes kenőccsel kezeli.
A cukor kiszorítja a mézet
Európában egészen a késő középkorig a méz volt az egyetlen ismert édesítőszer.
A változás a keresztes hadjáratok korában kezdődött, amikor a portyázó harcosok először találkoztak az arab országok és India édes étkeivel és italaival.
A velencei kereskedők a XII. századtól kezdve a keleti fűszerek mellett cukrot is portékáik sorába iktatták, ám tízszer annyiba került, mint a méz, és így sokáig rendkívüli értéknek, orvosságnak tekintették.
A keresett édesítőszer akkor terjedhetett csak el nagyobb mértékben, amikor az európaiaknak több gyarmati ültetvényükön is sikerült cukornádat termeszteniük. A cukor azonban továbbra is olyan drága volt, hogy fogyasztása elsősorban a nemesség és a gazdagabb polgárság kiváltságai közé tartozott.
És ma?
A cukor tehát a XII. századtól szép lassan kiszorította a mézet és "átvette a hatalmat" az édesítőszerek piacán.
Sajnos...
Mai világunkban a méz szerepe – nyugodtan mondhatjuk - a gyógyításban elhanyagolható (!!). Tömegcikké vált , a fajtamézek - néhány kivételtől eltekintve - szinte ismeretlenek: alig ismernek más fajtát, mint az akácméz, hársméz és a vegyes virágméz. Tehát kevesen ismerik a mézet, és annak hatásait.
Pedig a méhek a kaptártól csak meghatározott távolságon belül gyűjtenek a virágokról nektárt, ezért a megfelelő “legelő” kiválasztásával kiváló lehetőség van arra, hogy fajtamézeket – vagyis nagyrészt ugyanazon növényről gyűjtött nektárból készülő mézet- állíttassunk elő a méhekkel. Ezt sok magyar méhész meg is teszi (van vagy 40 különböző magyar fajtaméz!), de a vásárló nyagyközönséghez vajmi kevés jut el ebből.
Webáruházunkban a döntő többségét megtalálod!
Méz, méz, méz ...
Tehát a fajtaméz döntően annak a növénynek a virágjának a nektárjából készül, ami az adott területen abban az adott időszakban virágzik. Ennek következtében ugyanannak a virágnak a gyógyhatását tudjuk kihasználni a méz fogyasztásával, mintha mi gyűjtöttük volna a viragot és abból mondjuk teat főzünk.
Különbség viszont van, mert a méhek gyomrában megindult folyamatok eredményeként az adott virág gyógyhatását sokkal jobban hozzáférhetővé teszik az ember számára. Hozzáférhetőbbé válik annál, mintha teát készítenénk belőle, vagy esetleg alkoholos tinktúra formájában kivonnánk a virág hasznos alkotórészeit.
Érdemes utánanézni a különböző mézfajták különböző hatásainak. A mézek fogyasztását egyénileg hozzáigazítva az egyének különböző elvárásaihoz a betegségek megelőzésében, karbantartásában és akár gyógyításában meglepő és csodálatos eredményeket lehet elérni. Mert a méz hatásai igen sokrétűek.
Azért a fajtamézekből sem szabad és nem is kell egyszerre sokat fogyasztani, mint ahogy a gyógyteákat sem szabad literszámra inni.
Miért használjuk?
A mézet legtöbben alkalmanként használják. Leginkább téli időszakban, a baktériumokat elpusztító, a szervezet ellenálló képességét helyreállító hatása miatt megfázáskor, torokfájásos időszakban. Főképpen teába keverve, pedig ideálisabb lenne cukor helyett naponta legalább 2-3 teáskanálnyi, de legfeljebb 2 evőkanálnyi mézet elfogyasztani.
Mint az elején már szó volt róla, a mézben található gyógyerőt már a régi időkben kitapasztalták az emberek és használták is gyógyhatásai miatt. Különféle hatóanyagainak köszönhetően -körülbelül 180 különféle szubsztancia van benne-, nemcsak közvetlenül elfogyasztva hasznos. Ma már a hozzáértők tudják azt is, hogy mik azok az anyagok és összetevők, amelyek miatt a például a szépségápolás sem mondhat le a mézről. A kozmetikumoktól kezdve a mézes masszázsig bezáróan.
Meglepő!
Felméréseink szerint az "igazi" mézfogyasztók egyenletesen az egész évben fogyasztanak mézet. Sőt! Vannak, akik nyáron fogyasztanak többet, előkészítve a szervezetet a "nehezebb" téli időszakra.
Az egyes mézek és minden egyéb mézes készítmény hatásairól bővebbet a kiválasztott termékek oldalán olvashat!
